Légbevezetők
SZELLŐZÉS
Az épület szellőzésének és légcseréjének az alapja a friss levegő bejuttatása a helyiségekbe, illetve azokból az elhasznált levegő eltávolítása.
A szellőzés lehet:
- természetes (gravitációs),
- mechanikus,
- hibrid.
Természetes szellőzés (gravitációs) - a levegő áramlása, amit a helyiségben illetve a szabadban lévő levegő közötti nyomáskülönbség idéz elő. A levegő az ablakok és falak résein keresztül valamint az ablakokba és falakba szerelt légbevezetőkön keresztül hatol át. Ezt követően történik meg a helyiség levegőjével való elkeveredése, a szellőzőcsatornákon keresztül a helyiségekbe való áramlása és az elhasznált levegőnek a távozása. A szabályosan működő természetes szellőzés biztosítása céljából ügyelnünk kell arra, hogy a szobák között az ajtószárnyak alatt az ajtó egész szélességében legalább 1 cm-nyi rés maradjon, de ezen kívül is a fürdőszoba-, WC-, konyha- és gardróbajtón legalább 220 cm2 nagyságú nyílás legyen (ezek lehetnek rácsozott vagy éppen kör alakú nyílások).
Mechanikus szellőzés - a levegő áramlása, ami a szellőzőnyílásba szerelt ventillátor által előidézett alacsony nyomás következtében jön létre (légelszívó mechanikus szellőztetés) vagy a szellőzőnyíláson és légbevezetőn keresztül (légbefúvó-légelszívó mechanikus szellőztetés). A légbefúvó-légeltávolító mechanikus szellőztetés az időjárási viszonyoktól független, egy meghatározott mennyiségű levegő áramlik folyton a helyiségbe illetve abból távozik.
Hibrid szellőzés - a levegő áramlása, amit a természeti erők a ventillátorral együtt idéznek elő. Nem szabad elfelejteni, hogy az épületünkben a megfelelő szellőzés a szellőző vezetékektől, népszerűen szellőző kéményektől függ – minél magasabban helyezkednek el, a szellőzés annál jobban működik (a tipikus lakótelepi lakásokban az utolsó szinteken a konyhából, fürdőszobából, WC-ből a levegő távozása gyakran akadályokba ütközik, aminek az oka a túl alacsonyan fekvő szellőző vezetékek). A légelszívás elősegítése céljából ún. tetőventillátorokat lehet alkalmazni: nem mechanikus működésűeket (pl. poliészter-üveg kompozitból készülteket) vagy mechanikusakat. Ezek segítik a levegő természetes távozását a szél rájuk gyakorolt hatása alatt, de egyben megakadályozzák, hogy a kinti levegő a szellőzőcsatornába jusson.
LÉGBEVEZETŐ
A légbevezető az ablakba vagy falba szerelt berendezés, ami lehetővé teszi a levegő bevezetését a helyiségbe, amelyben gravitációs, légelszívó mechanikus vagy hibrid szellőztetést alkalmazunk. Még a hermetikusan záródó ablakok esetében is a légbevezetők lehetővé teszik a friss levegő állandó beáramlását, az érvényes előírásoknak megfelelő mennyiségben.
A helyiségek számától függően a légbevezetőket elsősorban a szobákban alkalmazzuk, de ha szükséges, akkor a konyhaablakba is felszerelhetők. Ha a szoba alapterülete meghaladja a 25 m2-t, akkor 2 légbevezető is alkalmazható. Légbevezetőket nem szerelünk a fürdőszobába, mert a beáramló hideg légáramlat a benne tartózkodóknak kellemetlen lehet, valamint az a helyiséget kihűti. A fürdőszoba szellőztetése közvetett módon történik, azaz a többi helyiség levegője áramlik a fürdőszobába és onnan a szellőzőcsatornán keresztül távozik.
 |
 |
| EMM légbevezető | EHA légbevezető |
 |
| A légbevezetők elhelyezési példája |
Mire szolgálnak a légbevezetők?
- biztosítják a természetes és légelszívó mechanikus szellőztető rendszer megfelelő működését,
- lehetővé tehetik a légáramlat szabályozását az időjárási viszonyoktól valamint a felhasználók igényeitől függően,
- javítják a helyiségekben lévő levegő minőségét,
- korlátozzák a helyiségek elnedvesedését és a penészek és gombák terjedését a lakásban.
A légbevezetőket akkor kell felszerelni, ha a szellőzés alábbi rendellenességei tapasztalhatók:
- az ablaküvegek párásodása,
- a pára lecsapódása a hideg falfelületeken és tárgyakon,
- a levegő beáramlása a konyha és fürdőszoba szellőzőrácsain keresztül,
- a fabútorok és padlók megduzzadása,
- rossz közérzet, fejfájás, fáradtság, az orr, torok nyálkahártyájának a gyulladása, bőringerlékenység, légúti betegségek, de akár daganatos betegségek is,
- az épület szerkezetének a leromlott állapota – a falak nedvesedése és azok romlása,
- az olyan helyiségekben, ahol gázberendezések működnek, a nem megfelelő szellőzés miatt CO2 halmozódhat fel.
A légbevezetőket az alábbi helyeken kell elhelyezni:
- az ablak felső részén (ablaktokban, ablakszárny keretében, az ablakszárny kerete és az üvegezés felső pereme között),
- az ablaknyílásban (az áthidaló és az ablaktok felső pereme között, a külső redőny tokjában),
- az ablak felett a külső válaszfalba.
A légbevezetők a már létező ablakokba is beszerelhetők. Ebből a célból külön nyílásokat kell készíteni. Legjobb kapcsolatba lépni az ablakok gyártójával vagy forgalmazójával, mert a szerelést a légbevezetők szállítója által képzett szakembernek kell elvégeznie. A külső redőnyök nem jelentenek akadályt a légbevezetők ablakra való felszerelése számára. Az egyedüli különbség a külső eresz. A helyhiány miatt a hagyományos ereszt a redőny alá szerelt speciális lapos vízvető lemezzel kell helyettesíteni.
A LÉGBEVEZETŐK MŰKÖDÉSI ELVE
Ahhoz, hogy a légbevezetők a megfelelő módon működjenek, a felhasználó külső beavatkozását nem igénylik. Hajtómű nélkül működnek, a beáramoltatott levegő mennyisége a relatív páratartalomtól (higroszabályozású légbevezetők) vagy a szabadban illetve a helyiségben uralkodó viszonyoktól függ (nyomás hatására működő és kézi vezérlésű légbevezetők).